2007.06.21. 15:36 cirinke
Mint Hannibal...
...az Alpokon,hat en is atkeltem egy nagy hegyen, de en a Pireneusokon. Gyilkos egy hegy, mindent bevetett ellenem,pl. egy metert sem megy egyenesen. 2o km emelkedo(gyilkos),aztan 5 lejto,de nagyon.De en gyoztem!!! Fegyvereim voltak(az akarateromon kivul) a 2 bot(eletmento),a szines fonalak a csuklomon, a tigristapasz a vallamon. 1/4 7-kor indultunk(kb 4o-en),es 3-ra ide is ertem Roncesvallasba. Itt egy kolosrort alakitottak at szallashellye,most a kocsmareszben ulok egy hideg sorrel...Itt nincs nagy kanikula,neha meg faztam is, szegeny Ti...Talalkoztam mar magyarokkal,meg ismerosokkel is, de egyedul akarom vegigcsinalni.Sajnos lejart az 1 E,ha tudok,holnap is irok...
4 komment
2007.06.13. 21:53 cirinke
Indulás előtt
Öt nap múlva indulok! Igazság szerint most már minden gondolatom az Út körül kéne járjon. És helyette hol jár? Felsorolom: naplólezárás, anyakönyvírás, bizonyítványírás(persze 2 nyelven), ballagás, évzáró stb. Bár nagyon tömény időszak ez, én mégis élvezem, mert utána végre VAKÁCIÓ! De attól tartok, most nem sok időm lesz a ráhangolódásra, mert
(szinte) a suliból indulok Ferihegyre.
Nagyon jó érzés, hogy mindenfelől árad felém az érdeklődő, segítő, bátorító szó. Sok tanácsot is kaptam, a felét meg is fogadtam.
-Vigyél magaddal pótcipőt!
-Nem kell, egyet vigyél, de az bakancs legyen!
-A polifoam fontos, hátha nem kapsz szállást!
-A polifoam hülyeség, csak a helyet foglalja!
-Egy könnyű (!) sátrat mindenképp vigyél!
-Ne arra menj, ott kopár a táj!
-1000 faktoros naptejjel kend magad!
-A spanyol borok finomak,kóstold végig őket!
Na ez a tanács például tetszett, nem véletlenül Robitól kaptam.
Persze egy ilyen hosszú úton fontosak a praktikumok, de meggyőződésem, hogy nem ezeken fog múlni, hogy hogy sikerül. Olyan utakon fogok járni, ahol már ezer éve járnak zarándokok, Nagy Károly, Assisi Szent Ferenc, Dante lábnyomaiba fogok lépkedni.Az a sok hit ott van a kövekben, a tájban, megóv a bajtól, és ha kell, erőt ad nekem.
Legközelebb már az Útról jelentkezem.
(szinte) a suliból indulok Ferihegyre.
Nagyon jó érzés, hogy mindenfelől árad felém az érdeklődő, segítő, bátorító szó. Sok tanácsot is kaptam, a felét meg is fogadtam.
-Vigyél magaddal pótcipőt!
-Nem kell, egyet vigyél, de az bakancs legyen!
-A polifoam fontos, hátha nem kapsz szállást!
-A polifoam hülyeség, csak a helyet foglalja!
-Egy könnyű (!) sátrat mindenképp vigyél!
-Ne arra menj, ott kopár a táj!
-1000 faktoros naptejjel kend magad!
-A spanyol borok finomak,kóstold végig őket!
Na ez a tanács például tetszett, nem véletlenül Robitól kaptam.
Persze egy ilyen hosszú úton fontosak a praktikumok, de meggyőződésem, hogy nem ezeken fog múlni, hogy hogy sikerül. Olyan utakon fogok járni, ahol már ezer éve járnak zarándokok, Nagy Károly, Assisi Szent Ferenc, Dante lábnyomaiba fogok lépkedni.Az a sok hit ott van a kövekben, a tájban, megóv a bajtól, és ha kell, erőt ad nekem.
Legközelebb már az Útról jelentkezem.
7 komment
2007.05.27. 21:55 cirinke
Miért?
A kérdés tehát az,hogy milyen őrült agyban fogalmazódhat meg egy olyan őrült ötlet,hogy a legnagyobb melegben egy 10 kilós hátizsákkal 1000 km-t kell gyalogolni. Ráadásul Spanyolországban spanyoltudás nélkül.Plusz ráadásul egyedül.Na akkor hátulról:nem akartam egyedül útra kelni.A számításba jövő útitársak szép lassan kihátráltak,a legutolsó -bár a végső szót még nem mondta ki- indulás előtt egy hónappal.Pedig ő lett volna a nyelvtudor.Így a spanyoltudásom egyenlő egy kis útiszótárral,az angoltudásomat pedig kb.30 éves porréteg fedi.
De menni kell!Az első perctől kezdve bennem él a vándor,már pici gyerekként is állandóan elszöktem.Ha nem vigyáztak a szüleim,a vendégségből hazaszöktem,otthonról meg akárhova.Anyukám ezen úgy próbált segíteni,hogy kikötött mindenféle rögzített tereptárgyakhoz,és én még túl kicsi voltam ahhoz, hogy megbirkózzam a gordiuszi csomókkal.Egyszer egy méretes kőtömbhöz kötött ki,hogy lásson az ablakból(frissen átadott lakótelep az 50-es évekből,a parkosítást törmelékkupacok jelentették).Egy ideig még megvoltam,de aztán kőtömböstől együtt eltűntem.Mire megtaláltak,már a következő utca végén vonszoltam a kövemet:3 lépés előre,aztán húúúúzás...Kétéves voltam.
Aztán persze megkomolyodtam,már nem szökdöstem,helyette nagyokat kirándultam.És tanárként a gyerekekkel folytatom, túrázom,vándortáborozom.
De a nagy kihívás egyelőre álom maradt:a NAGY ÚT! Pénzhiány és egyebek miatt sokáig még gondolni sem mertem a megvalósításra.És egyszerrre minden kialakult:ahogy "megértem" az útra,az akadályok is elhárultak.És most már itt a visszaszámlálás:3 hét múlva indulok!
De menni kell!Az első perctől kezdve bennem él a vándor,már pici gyerekként is állandóan elszöktem.Ha nem vigyáztak a szüleim,a vendégségből hazaszöktem,otthonról meg akárhova.Anyukám ezen úgy próbált segíteni,hogy kikötött mindenféle rögzített tereptárgyakhoz,és én még túl kicsi voltam ahhoz, hogy megbirkózzam a gordiuszi csomókkal.Egyszer egy méretes kőtömbhöz kötött ki,hogy lásson az ablakból(frissen átadott lakótelep az 50-es évekből,a parkosítást törmelékkupacok jelentették).Egy ideig még megvoltam,de aztán kőtömböstől együtt eltűntem.Mire megtaláltak,már a következő utca végén vonszoltam a kövemet:3 lépés előre,aztán húúúúzás...Kétéves voltam.
Aztán persze megkomolyodtam,már nem szökdöstem,helyette nagyokat kirándultam.És tanárként a gyerekekkel folytatom, túrázom,vándortáborozom.
De a nagy kihívás egyelőre álom maradt:a NAGY ÚT! Pénzhiány és egyebek miatt sokáig még gondolni sem mertem a megvalósításra.És egyszerrre minden kialakult:ahogy "megértem" az útra,az akadályok is elhárultak.És most már itt a visszaszámlálás:3 hét múlva indulok!