Hát,ha másért nem,ezért érdemes volt végigcsinálni! Képzeljétek el, hogy legkedvesebb hozzátartozóim együtt vártak Ferihegyen Marcival és Robival (akinek elvileg már Debrecenben kellett volna lenni). A Piroch család Zsuzsival, Rezsővel és Rudival képviseltette magát, ott volt Évi, Anna és egyáltalán nem utolsósorban Erzsike (akit a fő szervezőnek sejtek...) És volt üdvrivalgás, üdvözlő táblák, lufi, nemzeti szalag, gyöngyös rózsakoszorú, tökfőzelék...! És voltak könnyek, na persze. Köszönöm, csodás meglepetés volt!!!

Madrid és Barcelona...Az elsőt még hősiesen végigjártam (9 órán át), de a lábam másnapra már végképp felmondta a szolgálatot (hiába, csak a régi jó Fila volt az igazi). De még vissza fogok jönni Barcelonáért!
Spanyolország gyönyörű. Természeti adottságai miatt, történelmi és kulturális emlékei miatt, és azért is, mert jó látni, ahogy fejlődik, szépül. A nagyobb városok szélén daruerdőket láthatsz, mindenfelé építkeznek. A kisebb városok is szépülnek: különösen Kasztiliában láttuk, hogy mindenhol csatornáznak, és a legkanyargósabb szűk utcát is díszkővel burkolják. A közkutak mindenhol igazi kis műremekek. De a régi házakat sem bontják le, hanem helyreállítják,és belül a legmodernebb, legkényelmesebb otthont teremtik a középkori falak mögé. Hány ilyen helyen aludtam!
De Spanyolország gyönyörű a spanyolok miatt is. Nagyon barátságosak, segítőkészek. Megbecsülik, sőt tisztelik a zarándokokat. És nem a jól felfogott üzleti érdekükből teszik. Mert igaz,  hogy rengeteg a zarándok, de nem költenek sokat. A camino nagyon olcsó nyaralás! Az elhatározásukért tisztelik őket, akármi is az indítóóok, és büszkék arra, hogy a világ minden országából eljönnek hozzájuk ezért a zarándokútért.

Én is megtettem ezt a zarándokutat, és most boldog vagyok.
Boldog vagyok, mert elhatároztam, és végigcsináltam.
Boldog vagyok, mert annyi szépséget láttam, annyi kalandot éltem át, hogy sokáig töltekezhetem belőlük.
És boldog vagyok, mert sok emberrel ismerkedtem meg, köztük olyanokkal is, akikkel barátokká fogadtuk egymást.

Felejthetetlen élmény volt ez az öt hét, nagyszerű döntés volt, amikor elhatároztam,hogy megteszem. És mindenkinek ajánlom, hogy járja végig a maga caminoját. Nem kell 1000 km-esnek lennie, lehet kezdeni Pamplonától, Leontól sőt Sarriától, az utolsó 100 km-től. Nem a mennyiség számít, a vándorlás, a zarándoklét. Napi 10-15 km-t minden átlagos fittségű ember meg tud tenni. Lehet egyedül, kettesben,  társasággal, mindegyiknek megvan a maga előnye. Én az öt hétből kb. hármat egyedül tettem meg, mert nekem így volt jó, így akartam.
Mert közben jártam én egy másik caminot is, amit nem írtam fel a blogra. Volt egy belső utam is, ami legalább olyan fontos, mint a másik, de ez csak az enyém.
Anna kérdezte valahol, hogy mennyire fogok megváltozni a caminotól. Hát ezt még én sem tudom. De az, hogy változtam, az biztos. Ha szép dolgok vesznek körül, megszépülsz, ha jó dolgok történnek veled, te is jobb leszel. És nekem mindkettőben volt részem bőven!

Ezért végezetül mindenkinek ezt kívánom:

BUEN  CAMINO!