Így van, ez mégis egy zarándok útja és nem triccs-traccs parti.

Cirinke, nagyon egyet gondoltunk megest, már ami az önismereteti utazást jelenti. Ez az a műfaj amit leginkább egyedül tudunk művelni , ezért én néha azt is megkérdőjelezem, hogy kell-e nekünk Téged az itthoni eseményekkel, a mi gondolatainkkal traktálni? Nem lenne-e eredményesebb, ha csak mi tudnánk Rólad, és a gondolataidról? Csak óvatosan kérdezem, és nem is akarnám ezt a csodás eszmecserefolyamot Veled megszakítani, de én egy kicsit ritkábban fogok jelentkezni, de továbbra is figyelemmel kísérlek az UTADON, és változatlanul Veled dobog a kisszívem ! Kitartás, már csak...km, és megjártad!!! Puszi: Ági és az összes szimpatizáns a családomból

Kivancsi vagyok,h itt megtalaltok-e. Ez a hulye gep itt egyszeruen nem hagyja,hogy beirjam az uj bejegyzest. Ezert most hozzaszolok magamhoz. 1/2 6-kor indoltam, teljes sotetben. A mesetan ert a napfelkekte,ami hihetelenul gyonyoru volt. Az egyik pillanatban meg sotet volt az eg,a masikban rozsaszin,a harmadikban pedig kisutott a nap. Sosem ereztem magam meg ilyen szabadnak. Semmi kotottseg,oda megyek,ahova akarok,annyit,amennyit akarok, ahhoz szolok, akihez akarok. Most mar ertem, hogy miert jonnek ide vissza tobbszor is,van egy 72 eves neni, aki most van 14. alkalommal. Egyebkent most tettem meg a camino felet,de az oceanig persze tobb van.San Nikolason vagyok,Sahagun elott egy kicsivel.Ma egesz nap a SENDAN jottem, ami egy szornyu,vilagossarga ut,kisebb-nagyobb kavicsokkal, inkabb nagyokkal. Az en vekony talpu futocipomben tiszta kinszenvedes,teljesen szetcseszte a labam. De azert ma is mentem 32-t! Agi! Igenis irjatok, mert nagy szuksegem van az uzeneteitekre,ezek adnak erot.

Szia, megtaláltalak!
Én is úgy gondolom, hogy kell az itthoniakkal való kapcsolat, ez ad erõt és biztonságot. (szerintem)
Hihetetlen, hogy már a felénél vagy!!!
Ez a napkelte gyönyörû lehetett, nem csoda a nagy szabadságérzet.
A 72 éves néni meg egyenesen lenyûgözõ! Hogy mire képes az ember! Össze kell szednem magamat!
Azért vigyázz a lábujjkörmeidre is! Most már a 30 km lesz az átlagod? Szegény táborozó gyerekeid felköthetik a nadrágot, kezdhetnek eddzeni! (Hi-hi: Judit, Tóni halljátok?)
A jól megérdemelt sörödet ne feledd, virtuálisan koccintok veled.
Puszi: Erika

Szia, örülök, hogy jobban van a kezed! Elég rossz lehetett félkézzel.. És végig bottal mész? Az nagy segítség?
És újra egyedül... tudom én, h néha jó az, meg az egész út is végül az egyedüllétről szól, de azért nem tudom... nekem ha választanom kéne a jó társaság és a magány között, hát a társaságot választanám. De megértem én, hogy miért jobb az! Azért vigyázz magadra.
Nálunk ma nagy eső volt, meg lesz is még pár napig... örülök, mert nem kellett locsolnom. :) Délután 6kor bevittem egy széket a zuhany alá, 7ig engedtem magamra a meleg vizet, negyed 8kor eljöttem a parkból. 9ig kellett volna legyek, de ilyen időben úgysem tudtam volna mit csinálni. Szóval nincs lelkiismeret furdalásom, sőt, essen holnap is, azután is.Hétvégére szép időt kérek. Köszönöm!!
Pusszantás
ui.: alakul a mosás, áthoztam Katáékhoz a szennyest... he-he.. lesz tiszta ruhám!!! :)

drága Ani néni! örömmel jelentem, h én már letudtam a magam zarándoklatát, holnap hazajövök Bécsből - végleg. Engem meg a rózsaszín ég búcsúztatott naplementekor.
szép magányt!

Szia, megértettem,puszi: Ági

Szia Ani!
Csodálatos amit teszel. Minden este olvasom napi élményeidet. Fantasztikus, hogy nap mint nap meg tudod ismételni az előző napi km-eket. Csak így tovább! Mindig úgy menj ahogy szíved diktálja - egyedül vagy társasággal - lényeg jó legyen neked. Az erő veled van. Sok puszi Juli

Szia, Ani!
T. Ilonka és én ma közösen olvastuk az eddigi beszámolóidat - és szorítunk Neked. Minden elismerésünk. Vigyázz magadra, és nagyon várjuk, hogy láthassuk a képeket szeptemberben.
Éva